A betelepüléseknek három nagyobb hullámát különböztethetjük meg, amely a három egymást követő német uralkodóhoz kapcsolódik. Az első hullám III. Károly (1711-1740) német-római császár nevéhez fűződik. Az 1720-as években kezdődött a török időkben csaknem teljesen elpusztult Csátalja német telepesekkel való benépesítése. Ezzel egy időben érkeztek az első telepesek Vaskútra, Katymárra és Kunbajára is, majd egymás után a többi település: Hajós, Nemesnádudvar, Harta, s kicsivel később Császártöltés is benépesült. A betelepülés folyamatos volt, először csak egy-két család érkezett, majd őket követte a többi betelepülő. Sok helyen a helyi földesúr (pl. Grassalkovich Antal gróf) hívta be a német telepeseket, hogy a kiürült területeken legyen, aki megművelje a földeket, máshol pedig az üldözött protestánsok letelepedésében segítettek (Ráday Pál - Harta).

A második hulláma Mária Terézia (1740-1780) idején volt, aki a hét éves háborút követően rendelettel indította el a letelepülést. Több száz család érkezett ekkor a már meglévő településekre (Csátalja, Nemesnádudvar, Soltvadkert). De voltak olyan családok is, amelyek más faluba, más földesúrhoz települtek át az országon belül.

A harmadik, és talán legnagyobb betelepítési hullám, az úgynevezett "der große Schwabenzug", II. József (1780-1790) nevéhez kapcsolódik, és szinte valamennyi már meglévő település újabb német családokkal való betelepüléséhez járult hozzá.

A németekkel benépesített települések alaposan megváltoztatták a mai Bács-Kiskun megye területének képét, és valóban hozzájárultak ahhoz, hogy a török időkben teljesen elnéptelenedett területeken újra megindulhasson rendezett formában az élet.